Magyar emlékek Nürnbergben

Albrecht Dürer (1471-1528)

A magyarországi kapcsolatokat őrző Dürer család legnagyobb géniusza (festő, grafikus, művészetelméleti tudós) Nürnbergben alkotott; 1509-től az Albrecht-Dürer házban élt s benne is halt meg. A középkori ácsszerkezetes (Fachwerk) épületben 1871 óta múzeum üzemel a művész emlékére, műmásolatokkal, lakószobával, műteremmel.

A festő édesapja feltehetően az 1440-es években a Gyula melletti Ajtósról Nürnbergbe érkezve kapta az „Ajtosi” nevet (Ajtó – Tür – Türer – frankosan zöngésedve Dürer), hogy az aranyműves mesterséget kitanulja.

Noha Dürer sosem járt Magyarországon, ápolta magyar gyökereit, amit többek közt az is mutat, hogy az általa tervezett családi címerben nyitott kapu található.

Nürnbergben található a művész eredeti sírja is, a St. Johannis-temetőben. Felirata magyarul: „Mindaz, ami Albrecht Dürerből halandó volt, e domb alatt van eltemetve.” A sír a templomtól nyugatra, egy tekintélyes tuja tövében található.

Dürer emlékét több szobor (és nevükben középületek) is őrzik a városban. Az Albrecht-Dürer-tér centrumában áll a művész 1840-ből származó bronzszobra, Christian Daniel Rauch modellje után Jacob Daniel Burgschmiet készítette. A tér egyik épületének falán lévő Dürer-plakett ugyancsak 1840-ből származik. Születése 500. évfordulója előtt tisztelegve a város a Maffeiplatztól nem messze több utcát és teret nevezett el magyar településekről (Ajtoschstrasse, Gyulaer Strasse, Budapester Strasse, Budapester Platz).

 

Történelmi kapcsolatok Nürnberg és Magyarország között

Zsigmond magyar király és a német-római császár Nürnberg városának adta a német koronázási ékszerek örökös őrzési jogát (Nürnbergi Levéltár), 1424-1796 között a nürnbergi Szentlélek-ispotály templomában őrizték őket. Ennek emlékére másolatuk ma is megtekinthető a vár kiállítótermeiben.

A középkor óta tízezres nagyságrendben terelték a magyarországi legelőkről, pusztákról széles marhahajtó utakon a betegségekkel szemben ellenálló szilaj szürke marhát. A városok határaiban bérelt legelőkön legeltették őket, hogy a terelésből eredő súlyveszteséget visszapótolják, majd tömegesen a nagyobb német, bajor városok vásáraira és vágóhídjaira hajtották őket (Nürnberg mellett Regensburg, Erfurt, Augsburg stb.). A Pegnitz folyó partján álló régi vágóhíd kapuján eredeti szarvú szürkemarha-szobor őrzi ennek emlékét. A vágóhídra hajtás megkönnyítésére épült továbbá 1596-1599 között a Fleischbrücke (Húshíd).

A Museumsbrücke (Múzeumhíd) keleti oldalán álló szoboremelvény jobb oldalán látható bronz magyar címer a 19. században, az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származik, az egyik nürnbergi császári fogadás emlékezetére.

Az Altenfurti kápolna Nürnberg délkeleti Altenfurt városrészének szélén áll, gyönyörű 11. századi román stílusú körtemplom, a város legrégebbi vallási emléke, a középkorban Aachen felé igyekvő magyar zarándokok rendszeresen betértek ide imádságra; Szent Erzsébet is imádkozott benne.

 

Magyar emlékek Nürnberg környékén

 

 

Bamberg: „A Bambergi Lovas” – Szent István király 13. századi lovas szobra a dómban; Szent Erzsébet-emlékszoba; szürkemarha-szobor a Vágóhíd kapuján a Rednitz-parton

Fürth: a temető R parcellájában a II. világháborús katonasírok között hat magyar katonasír

Pottenstein: Szent Erzsébet-emlékszoba és kiállítás a várban szentünk 1228-as itt tartózkodásához kapcsolódóan; a faluban több szobor, Szent Erzsébet-út stb.

Bayreuth: Liszt Ferenc-emlékház és a zeneszerző kriptája a városi temetőben